Az 1990-es években rádiós műsorvezető-szerkesztőként dolgoztam. Az adventi időszakban az Édesvíz könyvkiadó karácsonyi kiadványait mutattuk be a kiadó vezetőjével, Novák Andrással.
András választása volt Szepes Mária egyik Pöttyös Panni könyve. Már ment az adás, amikor a zene alatt felugrott, és megkérdezte, be tudunk-e kapcsolni telefonhívást az adásba. Természetesen - válaszolták a kollégák, és már tárcsázott is.
A vonalban Szepes Mária írónő. Kezem-lábam remegett, és tudtam, hogy ez azon ritka alkalmak egyike, amikor interjút ad, főleg egy ismeretlennek. Az adás végén, már elköszönve a hallgatóktól, megköszöntem a közreműködését. Kis csend volt a telefonban, majd megkérdezte: „Te ki vagy?“ Zavarodottan mondtam valamit magamról, erre ő azt mondta: „Érdekelsz, gyere el a jövő héten hozzám.“
Hát így kezdődött.
Másfél évig lehettem Szepes Mária magántanítványa. Óriási élmény volt, ahogy megmutatta az élet és az Univerzum újabb és újabb, általam akkor még kevésbé ismert titkait - szinte beleszédültem abba az információtömegbe, ami egy-egy találkozásunk alkalmával rám zúdult.
Találkozóink egy részéről - Mária néni engedélyével - hangfelvétel is készült, bár profi technika híján nem a legjobb minőségben. De biztos vagyok benne, hogy így is sokat jelent majd azoknak, akik ismerték és szerették Szepes Mária munkásságát és gondolatait.